Ez, kérem, egy magánőrültekháza!

CURRENT MOON

Ezek vannak grrrr alatt

nagy esők jönnek és megőrülök

Tulajdonképpen szerencse, hogy az ebek múlt nyáron kiásták a tuja alatt azt a gödröt – ez most afféle padlóösszefolyóként működött a kertben, és múlt hét csütörtök/pénteken ki tudtam meregetni belőle vödörrel a szó szerint bokáig olvadékot/esőt. Igen, az utcára, onnan legalább lefolyt.

 

 

mert mindenki azzal jön, hogy hideg van, hát akkor én is

Vasárnapra virradóra, amikor apósom csatornája befagyott, azt mondta, szarik rá, majd kimegy a “kék szalonba” (a belül kékre mázolt kerti budiba), ha régen túlélték, ő is túl fogja.

Hétfő reggel, amikorra a bejövő vize fagyott el, már csúnyábbakat mondott.

(Kép: Cs és én munkához öltözve, buszindulás előtt bandukolunk egy karton ásványvízzel meg egy teli ceglédi kannával a főút mentén.)

 

nyomásingadozás

Ez a tél a kazán éve, ha a bosszúságokat nézzük. Persze az is lehet, hoyg egyszerűen nem értek hozzá eléggé, ezért hiszem a normális üzemi állapotokról, hogy anomáliák. De az tény, hogy tegnap este a rendszer “hideg” állapotú nyomása leesett az addig szokásos 1,5 barról 1,2 köré, és a “fűtött” állapot nyomása felment 1,6-ről 1,8-1,9 köré. (Azóta monitorozom, ezeket az értékeket majdnem pontosan tartja.) Most vagy az extrém hideg csinálja ezt (miffenének csinyája esztet), mert tegnap megnéztem, a padláson is mínusz öt volt, vagy eldurrant a tágulási tartályunk, amit az emlegetett mínusz öt láttán gyorsan bebugyoláltam, de lehet, hogy már későn. Tartok tőle, hogy a második, mert napközben most nincs extrém hideg, de a nyomásingás alig mérséklődött (talán 0,1 bart mindkét oldalon).

Ja, mutatok még valamit. Karácsony táján amikor korábban vacakolt a rendszer, lementem a pincébe (amióta itt lakunk, lassan tíz éve, még nem merészkedtem le), és ezt láttam.

Azóta sem tudom, hogy ez mit mér, de békésen jelzi, hogy akármi is az, a nyomása 6-6,5 bar között ingadozik. Lehet, hogy az ivóvízhálózat nyomása, de szeretném, ha nem az lenne, mert annak túúúúúúl magas. Ötletek? 

This house has many hearts vol. 2.

Jó sokáig kellett várni, de lecsapta újra.

Azt, amelyikre átcseréltük. A hiba tehát a mi készülékünkben van.

Tegnap már arra mentem haza, hogy HIDEG van a házban, 17,2 fok, vagyis a kazán szivattyúja egy ideje már áll. (A hűtő, mivel nem nyitogatta senki, békésen meditált a sarokban.) Ilyenkor jól jön az enyhe OCD: egészen biztosan tudtam, hogy semmit nem hagytam bedugva vagy bekapcsolva, a kérdéses fázison napközben kizárólag ez a kettő pöröghetett.

Legelőször felnyomtam a fázist, arra gondolva, hogy majd látom, melyik lesz üzemben, amikor megint lecsapja (ha lecsapja egyáltalán). Ez nem volt jó gondolat, mivel a hosszas kihagyás után mindkettő igyekezett behozni a lemaradást, és újabb fázislecsapás következett.*

Akkor kihúztam a hűtőt, kimentem, felnyomtam, szikrázott, lecsapta. **

Keresztpróbának visszadugtam a hűtőt (erre nem tudok logikus magyarázatot adni, fél tízre járt, és ezen a ponton már eléggé ideges voltam), és kihúztam a kazánt. A jelenség megismétlődött.

Végül kihúztam és lekapcsoltam MINDENT (még a laptop töltőjét is, amit hazaérkezéskor bedugtam, és ami ezeket a próbákat panasz nélkül ülte végig a konyhában, ezúton is köszönöm neki), kimentem, felnyomtam, szikrázott, lecsapta. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogy ha nincs működő fogyasztó a fázison, akkor hol a picsában folyik az áram, hova és miért?

Continue reading This house has many hearts vol. 2.

akinek hat alma sok

amikor a postán még-idejében feladott nyugdíjpénztári nyilatkozat elvész

amikor az ügyintéző először felhív, hogy csak szórakoztam a honlapon, vagy akarok-e számlát nyitni tényleg, aztán útba ejti az irodát, mondván, ha már úgyis ügyet intéz, elvigye magával a pótnyilatkozatot, megvár a földszinten, amíg aláíratom

amikor az aláírónál bent ül Valaki, de az aláírót felhívják telefonon, és a Valaki kimegy, hogy ne hallgatózzon

de mivel ő egy nagy Valaki, közli az ajtó előtt tipródó kicsi asszisztenssel, hogy ne is nézzen rá, az ő megbeszélése még fél óráig tart, a kicsi asszisztens nem ékelődhet be a telefonhívás és a megbeszélés folytatása közé sem

akkor tanulság nincs, csak nagyon-nagyon nem szeretnék a nagy Valaki családtagja lenni.

“This house has many hearts…”

Szombaton a konyhai áramkörben valami levágta a villanyórát. Egészen pontosan a harmadik fázis fő megszakítóját a villanyóránál. Mivel ez nem sokkal azután volt, hogy lángra lobbantottam egy serpenyő olajat*, nem filóztam rajta sokat, felnyomtam, kész.

Vasárnap is lecsapta egyszer. Ez már gyanús volt, mert épp nem ment semmi nagy teljesítményű ketyere. De vasárnap mit csinál az ember, felnyomja és remél.

Aztán keddre virradóra is lecsapta, amikor az egész áramkörön biztosan nem mehetett más egyszerre (meg egyáltalán), mint a hűtő (A+) meg a fűtés szivattyúja. (Eleve onnan vettük észre a dolgot, még mielőtt feltűnt volna, hogy nincs villany a konyhában, hogy kissé hűvös volt a reggel.) Ez már azért kikezdte a nyugalmunkat, mert egy 10 amperos biztosítéknak ennyit el kellene bírnia, tehát vagy elfáradt a megszakítóban a rugó, vagy VALAHOL VALAMI zárlatos.

Szakemberhez fordultunk, aki azt javasolta, hogy mielőtt nekiállunk az elműt zaklatni új megszakítóért, oknyomozzunk kicsit, és fázist cserélt, vagyis átkötötte a harmadik és az első fázis fogyasztóit, a fűtést is beleértve. Most pedig várjuk, hol jelentkezik újra a jelenség: ha továbbra is a harmadik fázist csapkodja le, akkor megszakítócsere, ha most már az elsőt, akkor sűrű káromkodások közepette oknyomozunk tovább.

Folyt. köv.

Continue reading “This house has many hearts…”

a szorongás természetrajza, avagy a szopóroller körbejár, meg nem áll

Ha hazaérek, és azt hallom, hogy rossz voltál, lesz neked nemulass. 

Continue reading a szorongás természetrajza, avagy a szopóroller körbejár, meg nem áll

of mice and scepters

Gondolkoztam, miről írjak bejegyzést, a nav inkasszóról, vagy a gáz kikapcsolásáról, vagy a gázóra szereléséről, vagy a másik kétszázötvenezerről, de ezek mind ronda és unalmas témák, szóval — hogy Csipkepittyet idézzem, azért vagyok, hogy szórakoztassak –, beszéljünk az egerekről és a szellemekről.

Continue reading of mice and scepters

a második telihold

meghozta a dagályt, a bojler legalábbis kilyukadt.

A kapuzárat, negyedik próbálkozásra talán sikerül kicserélni most már.

vándorló fájdalomként

Volt a hátamban, a bordáim magasságában, ébredés után, hogy csak kigurulni tudtam a földre, és hápogva kapkodni levegőért, amíg fel nem oldott a görcs. Volt deréktájon, hogy sem előre, sem hátra nem bírtam hajolni — ezt néha önállóan kaptam, néha a tüdőszorító fajta fennmaradó utójátékaként. Volt derék-csípő-comb összeállításban is, amikor véletlenszerűen akartam felbukni az utcán, ez néha csak beült a combjaimba, váltakozva. Volt, hogy néhány óráig hallgatott, és akkor gonosz vigyorral megnyilazott valahol, pedig meg se moccantam / pedig sétáltam-takarítottam-főztem-mozogtam épp. A fájás mellett olyasmi érzés, mintha beakadt volna az ízület, és egy rossz mozdulatra helyrekattanhatna, de ez persze nem következett be.

Most a bal csípőmnél tart, nem hagy leülni, ülve maradni, felállni, stb. Kíváncsi vagyok, merre indul tovább.