Ez, kérem, egy magánőrültekháza!

CURRENT MOON

This house has many hearts vol. 2.

Jó sokáig kellett várni, de lecsapta újra.

Azt, amelyikre átcseréltük. A hiba tehát a mi készülékünkben van.

Tegnap már arra mentem haza, hogy HIDEG van a házban, 17,2 fok, vagyis a kazán szivattyúja egy ideje már áll. (A hűtő, mivel nem nyitogatta senki, békésen meditált a sarokban.) Ilyenkor jól jön az enyhe OCD: egészen biztosan tudtam, hogy semmit nem hagytam bedugva vagy bekapcsolva, a kérdéses fázison napközben kizárólag ez a kettő pöröghetett.

Legelőször felnyomtam a fázist, arra gondolva, hogy majd látom, melyik lesz üzemben, amikor megint lecsapja (ha lecsapja egyáltalán). Ez nem volt jó gondolat, mivel a hosszas kihagyás után mindkettő igyekezett behozni a lemaradást, és újabb fázislecsapás következett.*

Akkor kihúztam a hűtőt, kimentem, felnyomtam, szikrázott, lecsapta. **

Keresztpróbának visszadugtam a hűtőt (erre nem tudok logikus magyarázatot adni, fél tízre járt, és ezen a ponton már eléggé ideges voltam), és kihúztam a kazánt. A jelenség megismétlődött.

Végül kihúztam és lekapcsoltam MINDENT (még a laptop töltőjét is, amit hazaérkezéskor bedugtam, és ami ezeket a próbákat panasz nélkül ülte végig a konyhában, ezúton is köszönöm neki), kimentem, felnyomtam, szikrázott, lecsapta. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogy ha nincs működő fogyasztó a fázison, akkor hol a picsában folyik az áram, hova és miért?

Continue reading This house has many hearts vol. 2.

akinek hat alma sok

amikor a postán még-idejében feladott nyugdíjpénztári nyilatkozat elvész

amikor az ügyintéző először felhív, hogy csak szórakoztam a honlapon, vagy akarok-e számlát nyitni tényleg, aztán útba ejti az irodát, mondván, ha már úgyis ügyet intéz, elvigye magával a pótnyilatkozatot, megvár a földszinten, amíg aláíratom

amikor az aláírónál bent ül Valaki, de az aláírót felhívják telefonon, és a Valaki kimegy, hogy ne hallgatózzon

de mivel ő egy nagy Valaki, közli az ajtó előtt tipródó kicsi asszisztenssel, hogy ne is nézzen rá, az ő megbeszélése még fél óráig tart, a kicsi asszisztens nem ékelődhet be a telefonhívás és a megbeszélés folytatása közé sem

akkor tanulság nincs, csak nagyon-nagyon nem szeretnék a nagy Valaki családtagja lenni.

Gyereksírásra ébredni

hajnal kettőkor; hogy hang volt-e vagy telepátia, nem tudom, de az biztos, hogy Zira megint folyadékként viselkedett, és kitöltötte a rendelkezésre álló teret, Brúnó meg tudja, melyik (amúgy hangszigetelt) ablakon kell beugatni, ha kiszorul a házából mínusz tízben, ha elege van a szakadó esőből, ha mennydörgés közeledik, vagy csak úgy.

Vettem kabátot, de attól még kurvahideg volt pizsamagatyában.

“This house has many hearts…”

Szombaton a konyhai áramkörben valami levágta a villanyórát. Egészen pontosan a harmadik fázis fő megszakítóját a villanyóránál. Mivel ez nem sokkal azután volt, hogy lángra lobbantottam egy serpenyő olajat*, nem filóztam rajta sokat, felnyomtam, kész.

Vasárnap is lecsapta egyszer. Ez már gyanús volt, mert épp nem ment semmi nagy teljesítményű ketyere. De vasárnap mit csinál az ember, felnyomja és remél.

Aztán keddre virradóra is lecsapta, amikor az egész áramkörön biztosan nem mehetett más egyszerre (meg egyáltalán), mint a hűtő (A+) meg a fűtés szivattyúja. (Eleve onnan vettük észre a dolgot, még mielőtt feltűnt volna, hogy nincs villany a konyhában, hogy kissé hűvös volt a reggel.) Ez már azért kikezdte a nyugalmunkat, mert egy 10 amperos biztosítéknak ennyit el kellene bírnia, tehát vagy elfáradt a megszakítóban a rugó, vagy VALAHOL VALAMI zárlatos.

Szakemberhez fordultunk, aki azt javasolta, hogy mielőtt nekiállunk az elműt zaklatni új megszakítóért, oknyomozzunk kicsit, és fázist cserélt, vagyis átkötötte a harmadik és az első fázis fogyasztóit, a fűtést is beleértve. Most pedig várjuk, hol jelentkezik újra a jelenség: ha továbbra is a harmadik fázist csapkodja le, akkor megszakítócsere, ha most már az elsőt, akkor sűrű káromkodások közepette oknyomozunk tovább.

Folyt. köv.

Continue reading “This house has many hearts…”

a szorongás természetrajza, avagy a szopóroller körbejár, meg nem áll

Ha hazaérek, és azt hallom, hogy rossz voltál, lesz neked nemulass. 

Continue reading a szorongás természetrajza, avagy a szopóroller körbejár, meg nem áll

…és a kecskéket is hozzátok,

(ahogy Csipkepitty a minap felidézte Tevje anekdotáját a rabbival), mert mi más hiányozna egy húzós határidő mellé, amikor az éves szabadságkeretedből még 29 nap bent van, mint összerántani a házat újramázoláshoz és masszázsszalon kialakításához.

Continue reading …és a kecskéket is hozzátok,

Garmarna

Van ez az együttes, úgy hívják őket, hogy Garmarna, és kb teljesen rájuk kattantam, de főleg a Gamen és a Herr Mannelig számaikra (dalszöveg a linkeken) Úgyhogy ma este, annak örömére, hogy még nem felejtettem el a wordpress jelszavamat, ezekről fogok mesélni.

Continue reading Garmarna

mezítláb gömbvillámra lépni

elég fájdalmas lehet. Khm. Bocs. Szóval tegnap mezítláb szambáztam haza a hetedikemeletről, mivel pont addigra nyílt meg az ég összes csatornája, bezzeg az apokalipszis-hasonlat csak most jut eszembe, pedig tegnap reggel találtam a Fővám téren egy ottfelejtett MINTA! Kereskedelmi forgalomba nem hozható! Károli-bibliát ottfelejtve, na, mit is akartam mondani, ja, hogy mezítláb. Érdekes módon többen nevettek össze velem, mint akik azt méregették, mennyire vagyok futóbolond, szóval fogjuk fel szociológiai kísérletnek.

A gömbvillám később jelentkezett, és persze nem is biztos, hogy az volt, de másnak nem tudom betudni: meredtem kifelé az ablakon, lila stroboszkóp ment a felhők felett, néha lebökött egyet-egyet, de akkor épp nem, amikor a hátsó kerítés fölött, kb három méteres magasságban elhúzott egy félökölnyi fényfolt, lila volt, mint a villámok, de határozottan különálló egyéniség. Lehetett gömb, én a ragyogás visszfénye miatt ovális üstökösnek láttam, és mivel ültem, ablakkerettől ablakkeretig tudtam követni a szememmel, utána már sehol se volt.

Ti már láttatok ilyesmit?

sanus per aquam

Nem az a vicc, hogy lebegőüléseket csináltatnak velünk a medencében, hanem hogy meg is tudom csinálni.

Egyszerre kettőt. Egyelőre.

utánkövetés és gyermeki ujjongás

Most, hogy már legalább három hete meditálgatok esténként (minthogy rendszeresen belebóbiskolok, rendes meditációnak nem merem azért nevezni), megállapíthatjuk, hogy a kísérlet sikerrel zárult — ha lett volna kontrollegyed, ennyi idő alatt elpusztult volna alvásmegvonásban. Rendszeres, hogy egy óra tájban csukom be a szememet, hatkor nyitom újra — és jól vagyok.

Continue reading utánkövetés és gyermeki ujjongás