Ez, kérem, egy magánőrültekháza!

CURRENT MOON

most van fél négy,

és én hatkor keltem, hogy útba indítsam Cs-t Újpestre dolgozni, aztán elindultam az erdőbe gombát szedni bevásárolni, főztem (rizses húst) aztán nekiláttam takarítani. Még most sem fejeztem be.

Nem, azért ennyire nem élünk koszban, bár utálok port törölni. De holnap filmet forgatnak nálunk, és a Szekrény, Amit Nem Nevezünk a Nevén nem maradhatott úgy. Biztos, hogy az a ház gravitációs középpontja: minden kacat ott kötött ki, és akkor nagyon, nagyon finoman fogalmaztam.* Közben a saját könyvespolcomat is átrendeztem, az se volt könnyű menet.**

Amúgy remekül haladok, főleg, hogy most kicsit kitüsszögtem az orromból a port kifújtam magam, csak az a baj, hogy kezdek kifogyni a podcastokból.

Na de irány a sárkány barlangja a stúdió. Szép Haviár Lacikáról majd holnap mesélek.

*A massza 70%-a death metal cédékből és számítógépes ilyenolyan-kártyákból állt, de a maradék 30%-ban akadt jézuskától géppuskáig minden. Nokia N95-öshöz való gyári töltő + RCA-jack átalakítókábel-csomag, valakinek?)

** Egy talicskára való olyan könyvem van, amit azzal vettem meg, hogy ha lesz időm, majd elolvasom. Na most lesz.

az új beutaltak kedvéért

Az úgy volt (nekem úgy mesélték, és én elhiszem), hogy öreganyám fiatalasszony korában nagy háztartást vezetett. Volt öt saját gyereke, azonkívül folyton a nyakán nyüzsögtek mindenféle más rokonok, az ő gyerekeik, barátaik és üzletfeleik, úgyhogy valaki állandóan ölt valaki mást, és még jó, ha csak képletesen.
És akkor becsöngetett az a vigéc. Öreganyám kaput nyitott, a vigéc belesett a kertbe, és ijedtében kiszaladt a száján: ez meg mi?
Öreganyám pedig kihúzta magát, szigorúan ránézett, és kijelentette:
Ez, kérem, egy magánőrültekháza!

és ha már úgyis felforgatom az íróasztalomat

akár meg is kereshetném azt a kockás lapot azzal a regényvázlattal.

víz a csőben

Jelentem, az olvadás elérte apósom bejövő vízvezetékét. (Igen, ennyire “mélyre” van ásva. Legalább már azt is tudjuk, hol ássunk mélyebb gödröt nyáron, ha véletlenül unatkoznánk.

Continue reading víz a csőben

nagy esők jönnek és megőrülök

Tulajdonképpen szerencse, hogy az ebek múlt nyáron kiásták a tuja alatt azt a gödröt – ez most afféle padlóösszefolyóként működött a kertben, és múlt hét csütörtök/pénteken ki tudtam meregetni belőle vödörrel a szó szerint bokáig érő olvadékot/esőt. Igen, az utcára, onnan legalább lefolyt.

víz minden halmazállapotban

Mit csináljon az ember lánya, ha szombat délután úszni megy, majd megtudja, hogy aznap van a jégpályák éjszakája, amit természetesen nem hagyhat ki, ezért vasárnap minden izomlázak öreganyjával ébred?

Vasárnap délután is elmegy  úszni.

wie Diamant

avagy erős vagyok, mint a vídia, tegnap a járda jégmentesítése közben eltört a kezemben a lapát nyele.

(A kazán működik, apósomnak még mindig nincs vize, jégmentesítés előtt sikerült megcsúsznom és pont orrba térdelnem Zirát. Rövid hírösszefoglalónkat hallották.)

közmű pillanatjelentés

A kazán nyomásszintje kevésbé ingadozik. A gázórát kicserélték, ugyanakkor a biztonsági felülvizsgálaton is megfeleltünk. Apósomnál még mindig nincs víz, várja a plusz négy fokot. Valamit az is kiderült, miért nem félt Cs soha, egy kicsit sem, a nyári viharok alatt: neki meggyőződése volt, hogy a házon van villámhárító. (Tavasszal lesz.)

Addig felkészül: a lökött kutya és a havas eső.

 

tiszta lap

Reggel jött a parancsolat violaszín pecsét alatt a szakellenőr, végignézte a gázcsöveinket és a készülékeinket, aztán megállapította, hogy szabályosak vagyunk, majd azért a szigetelésbe csináljunk egy lyukat ott, ahol a ház falán bemegy a cső.

Most pedig jött a szerelő, és kicserélte a gázórát szépre, újra, nullaköbméteresre.

És még a kazánt is sikerült visszakapcsolni.

mert mindenki azzal jön, hogy hideg van, hát akkor én is

Vasárnapra virradóra, amikor apósom csatornája befagyott, azt mondta, szarik rá, majd kimegy a “kék szalonba” (a belül kékre mázolt kerti budiba), ha régen túlélték, ő is túl fogja.

Hétfő reggel, amikorra a bejövő vize fagyott el, már csúnyábbakat mondott.

(Kép: Cs és én munkához öltözve, buszindulás előtt bandukolunk egy karton ásványvízzel meg egy teli ceglédi kannával a főút mentén.)