senki sem fogja kívülről elmagyarázni, mi történik és milyen következményekre számíthatunk– Juliet Bordeaux értékelése

Túl a Twilight trilógián és egy halom erotikus akcióregényen, nincs könnyű dolga annak, aki vámpírokkal és vérfarkasokkal kezd. Olvasóként és íróként egyaránt meg kell küzdeni azokkal a sztereotípiákkal, melyek a témát – sokszor nem alaptalanul – veszik körbe.

 
Laura Arkanian regényében elfelejthetjük a hagyományos vámpírkultuszt. Olyan természetességgel és hitelességgel teremt világot, hogy talán eszünkbe sem jut összehasonlítani más vérszívós történetekkel, mert valami egészen másról szól. A könyv legnagyobb újdonsága abban áll, hogy holdtalanok és másvérűek, társas kapcsolataik és konfliktusaik pókhálószerű szövedékének feltárása köré szerveződik. A szövetségek és az ellentétek egyaránt motiváltak Nap és Hold alatt, és egyre árnyaltabbá, összetettebbé válnak, minél mélyebben belemerülünk nappal és éjszaka kapcsolatába. A leírás különlegességét pedig az adja, hogy – éppúgy, ahogy a mindennapi életünkben – senki sem fogja kívülről elmagyarázni, mi történik és milyen következményekre számíthatunk. Olvasóként mi is csak annyit tudunk meg az eseményekből, amennyit az egyes karakterek látnak belőle. Rajtunk áll összerakjuk-e a kirakós darabjait.
A Holdezüst, vérarany szereplői olyanok, mint mi. Munkahelyük és családjuk van, iskolába járnak, szerelmesek lesznek. Néha szerencséjük van, de nincsenek mindig a helyzet magaslatán. Hibáznak, majd próbálják korrigálni, mert ha nem sikerül, az akár az életükbe is kerülhet. Egyediek és egyéniségek, de nem szuperhősök – és ez így van jól. Döntéseik többnyire megalapozottak és átgondoltak, de nem mindig; ettől válnak igazán emberivé – miközben tudjuk, hogy nem teljesen azok.
Amellett, hogy Laura Arkanian karakterei egyenként is szerethetők, viszonyrendszerük legalább ilyen fontos az egyén és a közösség szintjén. Ez is a mű erősségeinek egyike: noha ténylegesen kimondva sokszor az egyén kiindulópontja dominál, olyan globális kérdések és problémák húzódnak mögötte, melyeket nem lehet egyedül megoldani. Valóban egy „ezer szívvel dobogó” város története a Holdezüst, vérarany. Izgalmas példája annak, hogy vámpíros-vérfarkasos ügyekben is lehet újat mondani Nap és Hold alatt.

Continue reading »

Hozzászólások

Egy olyan rejtett világban, amely ott dobog, ott lüktet a város felszíne alatt — Jabberwocky véleménye

Hát igen, ez nem egy pararománc urban fantasy (paranormális romantikus), hanem annál sokkal több. Urban fantasy viszont a javából! Ahol a legtöbb pararomantikus elvérzik – pl. háttérvilág –, abban a Holdezüst, vérarany nagyon erős. Néha szoktak puffogtatni ilyen frázisokat könyvkritikákban, hogy sodró lendületű a cselekmény, de itt tényleg az, nincs olyan oldal, ami ne okozna meglepetést, ne hordozna feszültséget. Még úgy is nagyon élveztem, hogy ismertem a könyv első harmadát, és kis beavatottnak éreztem magam, hogy igen, én ezt a jelenetet olvastam egy másik szereplő szemszögéből is. Még ilyen sok hónap távlatából is emlékeztem apró momentumokra. Sokszor megborzongatott a könyv, annyira a hatása alá kerültem.

Continue reading »

Hozzászólások

“súlyosbítja a helyzetet, hogy hétfő van” — Ashley Carrigan értékelése

Próbálom összeszedni a gondolataimat, de még nagyon friss az élmény és rohadt keveset aludtam, és mindennek a tetejébe súlyosbítja a helyzetet, hogy hétfő van.
Szóval:

Continue reading »

Hozzászólások