1. Michael (6)


1 hozzászólás// Kategória: Fejezetek Írta: ekkor: 09.10.16.

Susan az öltözője ajtajában várta: Noah meglepetésében visszahőkölt, amikor meglátta.
– Nyugi – emelte fel a kezét a klánonkívüli. – Nem te érdekelsz, hanem az új apukád.
– Nincs új apukám. – Fox becsukta maga mögött az ajtót és nekitámaszkodott. – Nem is lesz. Amúgy mit akarsz tőle?
– Megkérdezni, miért nézett úgy Alice-re meg rám, mint a véres rongyra. Ronda gyanúm van ugyanis. – Susan végigpillantott a folyosón. – Rád nem nézett csúnyán?
– Nem – sóhajtott a vezér, és megigazította a vállán a táskája szíját. – Engem megfenyegetett.


A klánonkívüli meglepetten meredt rá: az arcára kiülő döbbenetet látva Noah úgy vélte, már megérte a jelenet a páholy előtt.
– Igen, látó – bólintott. – És testvérem is. Ha lehet, egyelőre ne végezd ki. Az anyám elég szomorú lenne.
– Bassza meg! – szisszent Susan. – Biztos?
– Teljesen. Így is beszélni akarsz vele? – kérdezte Fox; egyáltalán nem hitte, hogy ez jó ötlet, de azt tudta, hogy nem állíthatja meg Susant, ha az elhatározza magát, legfeljebb követheti az eseményeket.
– Egyre inkább – bólintott komoran a fekete lány. – Túl nagy kérés volna, hogy hívj fel, ha véletlenül egyedül találod valahol?
A vezér elgondolkodva ránézett, próbálta eldönteni, Michael vagy Susan a veszélyesebb a másikra – és ha kárt tesznek egymásban, melyiket sajnálná jobban.
– Akár fel is hívhatlak – egyezett bele végül. – De nem fogom egyedül találni sehol – folytatta lassan. – Ne aggódj, azért nem lesz semmi baj. Amint tudom, bemutatom a többieknek, és mindenki minden kérdésére választ kaphat. Valamelyik este biztosan rá tudom beszélni, hogy jöjjön el velem a Lolitába.
Susan egy pillanatig értetlenül nézett rá, aztán grimaszolt.
– El tudnád képzelni, mi? Hát bocs, de kurvára nem fogok napokig a Lolita ajtajában ülni, rátok várva. Ha tudni akarod, amit szerintem Alice nem fog elmondani az új apukádról, de én rájöttem, legalább egy üzenettel dobj meg, ha mentek, méghozzá emberi időben, hogy oda is érjek.
– Rájöttél…?
– Üzensz? – A klánonkívüli karba fonta a kezét; az arcára diadalmas mosoly ült ki.
– Ne nevezd még egyszer az új apukámnak.
Susan felnevetett, szinte kedves mozdulattal odanyúlt és megpaskolta Noah arcát, aztán megfordult és kisietett a folyosóról. Az ajtóban még egyszer, telefont utánozva emelte a füléhez a kezét, de vissza se nézett.

Mire Emma átnyomakodott a nevető, zsivajgó fél kórusnyi diák között, végre letörölte elsírt sminkjét, lerángatta magáról a ruhát, és valahogy vissza is hajtogatta a védőzsákba, elálltak a könnyei. Valami különös, dacos üresség vette át a helyüket.
A folyosó már jóformán üres volt: ahogy a vastag ruhazsákot próbálta esetlenül a karjára hajtogatni, meglátta, hogy egy fiatal, csinos, vékony, indiánfeketére festett hajú lány siet el a másik oldalon, és egyértelmű gesztussal emeli a füléhez a kezét. Csak azért sem nézett utána.
Beszállt az első várakozó taxiba, és hazavitette magát. Csüggedten zárkózott be a lakásába. Legalább elég késő volt már, hogy megfürödhessen és ágyba bújjon – még a tévét is bekapcsolta, négyszer vagy ötször átpörgette a csatornaválasztékot a távirányítón, aztán kikapcsolta, és a párnáját a feje alá gyűrve nézte a plafont. Csak nagyon lassan merült el az álomtalan sötétben.
Felszínesen, forgolódva aludt, és nehezen ébredt. Az előtte álló üres vasárnap tudata nyomasztotta. Hiába próbálta rendezkedésbe fojtani a feszültségét, egyszobás lakását, ahol egyébként is rendet tartott, túlságosan hamar múzeumi tisztaságúvá varázsolta. Könyv, tévé, de még a zene sem kötötte le – utóbbi főleg azért nem, mert a hangulatát kifejező számokat a szomszédok miatt nem játszhatta olyan hangosan, mint szerette volna: hogy az elektromos gitár vijjogása elnyomja az ő sikítását. A hegedűjéhez nem is nyúlt, tudta, most igazán nincs hozzá türelme, még talán kárt is tenne a hangszerben; felöltözött inkább, és kimenekült a falak közül, mielőtt ráborultak volna.
Azt sem tudta, hova megy: végigfutott egy bevásárlóközponton, a könyvesboltokban egymás után vette le, pörgette át és rakta le a köteteket, és a szeme végigfutott a sorokon, de nem jött rá, regényt forgat-e vagy tankönyvet. Addig téblábolt, amíg egy, nagyjából vele egykorú nő a négy-ötéves lányával kézenfogva oda nem lépett hozzá, hogy megkérdezze, milyen mesekönyvet ajánlana a gyereknek. Emma nem bírt megszólalni; csak intett a tornyokba rakott képeskönyvek felé, és kirohant az üzletből.
Az éttermi résznél állt meg. Vett egy hamburgert üdítővel, bár amikor elé csúsztatták a kétes tisztaságú pulton, és az orrába csapott a zsíros, fűszeres szag, felfordult a gyomra, pedig éhes volt: utoljára reggel evett, akkor is csak salátát kávéval. Helyet keresett egy asztalnál, leült – és akkor vette észre, hogy mindenhol párok veszik körül. Egymás kezét fogják, egymás vállának dőlnek, falatonként etetik egymást.
Ráharapott egy jégkockára, a fogai belesajdultak a hidegbe – még a könnye is kicsordult. Ott hagyta érintetlen tálcáját az asztalon, és menekült tovább. A mozitermek előterében kárpittisztító sampon és pattogatott kukorica szagával átitatott, tompított zsongás és félhomály fogadta. Lehuppant egy babzsákfotelre, ami zizegve átölelte, és csendesen sírni kezdett.
Egy idő után azonban elkezdtek gyülekezni a következő filmre várakozók, és furcsán méregették a sarokban hüppögő bolond nőt. Emma felkászálódott, és hazaindult.
Semmi sem változott, nyugtatgatta magát. Semmit sem veszítettél.
Csakhogy magának nem hazudhatott. Minden megváltozott. És most megint neki kell döntenie, mert előző este a függöny mögött leintette Noah-t, mielőtt ő valami magyarázatot adhatott volna.
Majd felhívja, és rákérdez.
Majd.

Hozzászólások


Hagyhatsz választ, vagy trackbacket a saját oldaladról.

Egy hozzászólás : “1. Michael (6)”

  1. Noja says:

    Most már végre hagyok nyomot is, hogy szép lassan végigrandalírozom a fejezeteket. Jót tett a ritmusnak, hogy vannak benne új részek, mint a repteres (vagy csak az én agyam ejtette ki teljesen ezeket ^^), de Noah főnökös beszélgetése a tanárinál kifejezetten visszafogottabb lett, nekem hiányzik kicsit a keresztapásabb változat. :D

    Amúgy vicc, de még mindig falom őket. Illetve nem, ez nagyon jó. <3 =^.^=

Kérdés, válasz, minden más? :)

%d bloggers like this: