Archive for the ‘Rémcafatok’ Category


Jane Doe

2 Comments// Posted in Rémcafatok by on 12.03.14.

 

– Mi a neved?
Felnézett: a férfi ugyanúgy ült a fotelban, vele szemben, mint az előbb, és ugyanolyan bosszantó nyugalommal méregette őt.
– Jane – vont vállat. – Jane Doe. Nem láttad a kartonomat a kórházban?
– Az igazi neved érdekel.
– Rohadtul semmi közöd hozzá.
– Szólítsalak továbbra is Jane-nek?
– Bánom is én.
Előrehajolt, a térdére könyökölt, és a tenyerébe temette az arcát. Jane Doe, a belvárosban talált névtelen nő, senki a semmi közepén. Még a ruha sem a sajátja, ami rajta van.
A férfi is hallgatott egy darabig.
– Szükséged lesz új papírokra. Mondj egy nevet – folytatta csendesen. – Akármilyet.
Nem nézett fel.
– Alice – bökte ki, és maga is meglepődött. Hogy emlékezhet még mindig ilyen élesen?

(more…)


Kényszerű utak 13.

No Comments// Posted in Rémcafatok by on 10.12.13.

 

X. fejezet

Csönd.

Necris a hideg falnak támasztotta a homlokát. A pokróc lecsúszott a válláról, de nem bánta; nem akart megmozdulni, hogy visszahúzza.

Ebben a pozícióban valahogy közelebb volt a semmi.

Nem akart lenni, ha ezzel elveszíthette volna az emlékeit. Letta szerencsés – futott végig rajta – még ha nem is gondolja úgy. A halandók mind azt hiszik, az idő majd megszépíti…

De nem, nem szépíti meg. Egy elevenen eltemettetés, és a szörnyetegként való újjászületés nem szépülhet meg akárhány évszázad alatt.

Már túl volt azon, hogy ordítani akarjon, törni-zúzni, amíg csak az ereje el nem száll. Csak beszélni akart volna.

De tudta, hogy az nem segít.

(more…)


Kényszerű utak 12.

No Comments// Posted in Rémcafatok by on 10.05.13.

 

Egy jelzés nélküli, feketére festett, teljesen egyszerű, zárt teherautó parkolt feljebb az utcában; a nyitott vezetőfülkében nem ült senki.

Finn ránézett Roderickre.

– Sixty nem akart tudni semmiről. Csak a kocsit kéri vissza.

A Brujah bólintott; intett Redlea-nek, hogy vezessen, ők meg bezsúfolódtak Letta testével a hátsó részbe. Nem fértek el, ha azt akarták, hogy a nő kényelmesen feküdhessen, úgyhogy Finn kimászott Red mellé; végre elindultak, közepes, feltűnésmentes tempóban zötykölődve az éjszakai London utcáin.

A kórház hátsó kapujához hajtottak. A hátul ülők akkor már tudták, hogyan fogják csinálni: nem a legkíméletesebb módszer volt, de ha minden igaz, Letta egy percnél nem fog többet heverni az utcakövön.

(more…)


%d bloggers like this: