olyan hangulatot, atmoszférát teremt, mint amilyen a zajos, lüktető nagyvárosok sajátja — cowardlyrobert értékelése

2 hozzászólás// Kategória Blogbejegyzések Írta ekkor: 02.04.15.

Nagy előítéletekkel és egy kis félelemmel álltam neki ennek a történetnek…
Előítéletekkel, mert „jaj, már megint vámpírok és vérfarkasok, akkor biztos, hogy valami sablon”, valamint, mert „jaj, Könyvmolyképző, akkor biztos valami lányoknak való nyálas-romantikus izé”. És félelemmel, mert a környezetemben mindenkinek annyira tetszett. (Ugye nem én leszek az első, aki rosszakat ír róla?)

Olvasd tovább: olyan hangulatot, atmoszférát teremt, mint amilyen a zajos, lüktető nagyvárosok sajátja — cowardlyrobert értékelése


nem tudtam letenni, és az utolsó mondatig élveztem a történetet — AncsaT véleménye

Nincs hozzászólás// Kategória Blogbejegyzések Írta ekkor: 02.01.15.

AncsaT, ahogy tőle megszokhattuk, mélyre hatón elemezte, mi is a HV, és mi nem. A link mellett két bekezdést szeretnék kiemelni, amit különös örömmel olvastam, mert eszerint sikerült azt átadnom, amit akartam :)

Olvasd tovább: nem tudtam letenni, és az utolsó mondatig élveztem a történetet — AncsaT véleménye


senki sem fogja kívülről elmagyarázni, mi történik és milyen következményekre számíthatunk– Juliet Bordeaux értékelése

Nincs hozzászólás// Kategória Blogbejegyzések Írta ekkor: 12.21.14.

Túl a Twilight trilógián és egy halom erotikus akcióregényen, nincs könnyű dolga annak, aki vámpírokkal és vérfarkasokkal kezd. Olvasóként és íróként egyaránt meg kell küzdeni azokkal a sztereotípiákkal, melyek a témát – sokszor nem alaptalanul – veszik körbe.

 
Laura Arkanian regényében elfelejthetjük a hagyományos vámpírkultuszt. Olyan természetességgel és hitelességgel teremt világot, hogy talán eszünkbe sem jut összehasonlítani más vérszívós történetekkel, mert valami egészen másról szól. A könyv legnagyobb újdonsága abban áll, hogy holdtalanok és másvérűek, társas kapcsolataik és konfliktusaik pókhálószerű szövedékének feltárása köré szerveződik. A szövetségek és az ellentétek egyaránt motiváltak Nap és Hold alatt, és egyre árnyaltabbá, összetettebbé válnak, minél mélyebben belemerülünk nappal és éjszaka kapcsolatába. A leírás különlegességét pedig az adja, hogy – éppúgy, ahogy a mindennapi életünkben – senki sem fogja kívülről elmagyarázni, mi történik és milyen következményekre számíthatunk. Olvasóként mi is csak annyit tudunk meg az eseményekből, amennyit az egyes karakterek látnak belőle. Rajtunk áll összerakjuk-e a kirakós darabjait.
A Holdezüst, vérarany szereplői olyanok, mint mi. Munkahelyük és családjuk van, iskolába járnak, szerelmesek lesznek. Néha szerencséjük van, de nincsenek mindig a helyzet magaslatán. Hibáznak, majd próbálják korrigálni, mert ha nem sikerül, az akár az életükbe is kerülhet. Egyediek és egyéniségek, de nem szuperhősök – és ez így van jól. Döntéseik többnyire megalapozottak és átgondoltak, de nem mindig; ettől válnak igazán emberivé – miközben tudjuk, hogy nem teljesen azok.
Amellett, hogy Laura Arkanian karakterei egyenként is szerethetők, viszonyrendszerük legalább ilyen fontos az egyén és a közösség szintjén. Ez is a mű erősségeinek egyike: noha ténylegesen kimondva sokszor az egyén kiindulópontja dominál, olyan globális kérdések és problémák húzódnak mögötte, melyeket nem lehet egyedül megoldani. Valóban egy „ezer szívvel dobogó” város története a Holdezüst, vérarany. Izgalmas példája annak, hogy vámpíros-vérfarkasos ügyekben is lehet újat mondani Nap és Hold alatt.

Olvasd tovább: senki sem fogja kívülről elmagyarázni, mi történik és milyen következményekre számíthatunk– Juliet Bordeaux értékelése


%d bloggers like this:
span