Sorok mögött: szerethető szereplők, book boyfriends és különös képeslapok


1 hozzászólás// Kategória: Blogbejegyzések Írta: ekkor: 05.17.15.

Már olyan sokan írtak erről előttem, hogy nekem nem sok kifejtetlen témarész maradt, de két dolog azért eszembe jutott. Az első a book boyfriends, könyves álompasik kérdése. A másik a képeslapok.

Tavaly októberben írta az egyik bétázóm:

N.: hát, Sullivan kicsit olyan nekem, mint a zsiráf
L.: Zsiráf…??
N.: aha… szép, szép, de azért otthonra nem kéne…

Ezen persze halálra sértődtem, látványos hisztériás rohamot kaptam, és azóta se szóltunk egymáshoz Miután abba bírtam hagyni a vihogást, megállapítottam, hogy ez így igaz — még a saját szereplőim nagy többségével sem tudnék hosszú távon együttélni, nemhogy egy klasszikus könyves álompasival.

Pedig a YA álompasikat elvben éppen arra tervezték, hogy tökéletes társak legyenek. Bár viszonylag ritkán takarítanak, de remek romantikus vacsorákat ütnek össze, általában kevés ruhát hordanak (és gyakran az is leszakad róluk a jelenet végére), ezzel egyszerűsítik a mosás ügyét is. Igaz, hogy sokszor véreznek, de azt meg úgyse lehet rendesen kimosni semmiből — szerencsére azonban többnyire elég gazdagok, hogy minden sérülés után új, ropogósan friss ágyneműgarnitúrába bújjanak. (Lefogadom, hogy még felhúzni is kifordítva húzzák fel.)

Persze van ennek a csomagajánlatnak is létjogosultsága, csak én nem szeretem a rózsaszín regényeket, sem a marcipán pasikat. Az én book boyfriend-em legyen rendesen átsütve felnőtt, érett, azt se bánom, ha családos: úgysem a párja fejébe akarom magam képzelni, hanem az övébe. És szeretek ott (többnyire) logikus gondolatokat, emberi léptékű érzéseket találni — szinte mindegy, hogy ez szerelem, barátság, harag, féltékenység, a jó, a rossz vagy a csúf. Az is elég lehet, ha megértem, miért lett az adott szereplő személyiség olyan, amilyen: Merle Rudolf Langja erre kiváló példa.

Az egyik könyves álompasim Gregor Man a Távoli Tűz-ből. Nem spoilerezek: olyan helyzetbe kerül, ahol fogalma sincs, mit és hogyan csináljon. A legelején az életéért retteg. Sokszor hibázik. Sokszor elkeseredik. Sokszor magányos, türelmetlen, keserű. Alkalmanként visszaél a hatalmával. Nincs tizenkétkockás hasa, smaragdzöld szeme.  De olyan hiteles gond(olat)okkal és érzelmekkel van tele, amikkel azonosulni tudok, amiket át tudok élni.

És itt van még Hunter a Luxen-sorozatból:

— He… cooks?
(…)
— I also bake. I’m like a culinary master chef… you know, when I’m not out there killing innocent Luxen babies.

 

Író és szereplője sokszor nem épp felhőtlen viszonyáról szól L. P. Hartley W.S. című novellája (ami egyébként jó pár közös vonást mutat Stephen King Dark Half  című regényével). Walter Streeter író kap néhány képeslapot.  Ebben eleinte semmi különöset nem talál, még az sem tűnik fel neki, hogy a  feladó monogramja W.S. A lapok azonban egyre közelebbről érkeznek, a szöveg egyre ijesztőbbé válik. Végül aztán megérkezik a feladó maga — nem más, mint az író egyik életre kelt szereplője, maga a megtestesült papírgonosz — és azt követeli az írótól, hogy nevezze meg legalább egy jó tulajdonságát, különben megöli. (A végét nem árulom el, ebben a kötetben található magyarul.)

Író, vigyázz! :)

A többiek írásai a témában:

Róbert Katalin

Bartos Zsuzsa

Brandon Hackett

Buglyó Gergely

Gaura Ágnes

Nibela

Kleinheincz Csilla

Moskát Anita

On Sai

Hozzászólások


Hagyhatsz választ, vagy trackbacket a saját oldaladról.

Egy hozzászólás : “Sorok mögött: szerethető szereplők, book boyfriends és különös képeslapok”

Kérdés, válasz, minden más? :)

%d bloggers like this: